Településtörténet
Nógrádkövesd településtörténete
E-mail Nyomtatás PDF
Tartalomjegyzék
Nógrádkövesd településtörténete
A falu 1848-tól az első világháborúig
Nógrádkövesd az I. Világháború után
A falu története az 1956-os forradalom után, napjainkig
Színjátszás a faluban
Minden oldal

 

Színjátszás a faluban

 

Az 1940-es éveket megelőzően a faluban élő fiatalok színdarabokat, zenés előadásokat adtak elő – céljuk az volt, hogy az előadások bevételéből egy templomot építenek. 7000 pengős költségvetést alakítottak ki, azzal a feltétellel, hogy az építéshez szükséges követ biztosítják.

 


1933-34-ben, az iskola megépítése is a falubeliek segítségével történt, a szükséges pénz előteremtésében is a helybéliek segítettek: téglajegyeket árultak, 10, 20, 30 pengős értékekben. Mindemellett természetes volt, hogy az építkezést a helyiek végezték; akinek lova, ökre volt, többet vállalt magára, hiszen az építéshez szükséges követ ő hordta a helyszínre.

 

Mivel már iskolája volt a falunak, már csak a templom hiányzott a falubelieknek, amit szintén önerőből kellett megvalósítaniuk. Ennek valóra váltására találták ki azt, hogy a ráérőbb téli időszakban színdarabokat adjanak elő. Ehhez a kedv megvolt a fiatalokban, az iskola akkori tanítója, Podlipszky Lajos, és Szmrzsik János segítettek az előadások megrendezésében. A templom építéséhez szükséges telek is megvolt:

 

„Ajándékozási okirat

Alulírott ezennel és visszavonhatatlanul oda ajándékozom Nógrádkövesd községnek az építendő templom részére Herédi Ignác és Géczy Antal házai, és az országút (Ipolysági út) és patak (Halyagosi ér) között elterülő telkemnek a felét. Az országút (Ipolysági út) melletti részén ezután, melyen csakis és kizárólag templom teleknek használható. (Ma az emeletes Általános Iskola régebbi épülete található ezen a telken, melyet 1964-ben építettek.)

Nógrádkövesd, 1923. dec.4.-én

Szmrezsik János

Ajándékozó

Tanúk: Podlipszky Lajos

Paróczi Vince

(És még egy tanú, akinek írását nem lehetett kisilabizálni)”

 

A megkérdezettek elmondták, hogy a valódi színházak szereplőihez hasonlóan készültek az előadásokra: a színdarab kiválasztása, felolvasása után a szerepeket szétosztották, mindenki leírta a saját szövegét,– egy-egy végszóval együtt, hogy tudja ki után, mikor következik – majd összeolvasások, ezt követően pedig próbák voltak. A szereplők már a próbák alatt nagyon jól szórakoztak, hiszen nem mindenkinek sikerült elsőre elsajátítani a megfelelő mozdulatokat, amelyeket az adott figura eljátszása megkövetelt volna, de a többszöri gyakorlás segített.

 

 

 

Az előadásokat az iskolában tartották, élethű díszletet készítettek. Mivel templomot akartak a kövesdiek, így az előadás nem volt ingyenes, „helyjegyeket” árultak: akik többel akartak hozzájárulni a pénzgyűjtéshez az első sorokból nézték a színdarabot 60 fillérért, de volt 40 filléres jegy, és a hátsó – talán álló – sorokba 20 fillérért lehetett megtekinteni az előadást.

Az eljátszott színdarabok népszerűek voltak abban az időben, nagy színházak is játszották ezeket az előadásokat: Leánycsel, Piros bugyelláris, Falu rossza, Noszty fiú ese Tóth Marival, Rab magyarok karácsonya, Túl a nagy Krivánon. Ez utóbbi egy operett. A faluban nem igen voltak zenészek, akik kísérték volna az éneket, mindössze ketten játszottak hegedűn. Ennek az előadásnak a híre eljutott Balassagyarmatra is, az ottani Katolikus Legények társulatához. Így egy előadás idejére egy valódi zenekar kísérhette a dalokat. Ezt az előadást 1938-ban játszották.

 

Mivel nyáron sok teendője volt az embereknek, így télen jutott idő az ilyesfajta elfoglaltságra, de nagy is volt rá a kedvük a falubelieknek. Voltak, akik egy színdarabot minden előadáson megtekintettek. Az előadások karácsony és farsang környékén voltak, téli esték is jókedvűen, nyugodtan teltek el.

1940-re 5000 pengő gyűlt össze a templom megépítésére;egyik előadás után sem mulattak a szereplők, legalábbis a bevételből nem, hiszen azt nem arra szánták. Az 5000 pengő „mindössze” egy szentély megépítésére volt elegendő, de a falubeliek ennek is nagyon örültek, sokat is tettek a magvalósításáért, hasonlóan az iskolaépítéshez itt is saját maguk dolgoztak a kőművesek mellett, természetesen nem pénzért. A templomot 1941-ben szentelték fel.

 

Sokak elmondása szerint Nógrádkövesd abban az időben egy nagyon csendes, nyugodt kis falu volt, megvolt a saját, jól kialakult közössége.

Mravik Péter írása



Itt vagy: Településtörténet