Településtörténet
Nógrádkövesd településtörténete
E-mail Nyomtatás PDF
Tartalomjegyzék
Nógrádkövesd településtörténete
A falu 1848-tól az első világháborúig
Nógrádkövesd az I. Világháború után
A falu története az 1956-os forradalom után, napjainkig
Színjátszás a faluban
Minden oldal

 

 

 

A falu története az 1956-os forradalom után, napjainkig

Az 1956-os forradalmat követően Nógrádkövesdi Községi Közös Tanács néven a környező településeket is magába foglaló intézmény alakult, amely a falu tevékenységének politikai és gazdasági irányvonalát is meghatározta a következő évtizedekre nézve. Az NKKT közigazgatási területéhez tartozott Becske, Szécsénke, Galgaguta és Nógrádkövesd. E település is a tervgazdálkodás, az ötéves tervek elképzeléseit próbálta megvalósítani, az első ötéves terv 1950-ben vette kezdetét. Ezt 6 másik követett 1990- ig.



Nógrádkövesd 1983. január elsejéig a Balassagyarmati Járáshoz tartozott, ekkor ugyanis megszűntek a járások. Nógrádkövesdet, ill. a környező településeket a '60- as évektől egy összefüggő térségnek is említik több helyen, több elemzésben.



A '70-es években a falu életében a legnagyobb beruházás az Ifjúsági Ház megépítése volt. Az építmény egy háromszintes épület: sokáig az Ifjúsági Ház adott otthont a könyvtárnak, itt működött néhány éven keresztül a mozi, a kulturális események, összejövetelek is helyet itt kaptak helyet.

A hetvenes évek végén Nógrádkövesden a megfelelő minőségű ivóvíz felkutatása és ennek a lakossághoz való eljuttatása volt az egyik legfontosabb feladat. A víz felleléséig sok helyen kísérelték meg a közeli határban a fúrást, sokáig kevés sikerrel.

Egy 1978-as műszaki leírás, amelyet a nógrádkövesdi törpevízmű elő terve ként készítettek, az előfúrásokról és a jó minőségű kutak keresésének eredményéről ír: 1976-ban 6 db sekély mélységű feltáró fúrást engedélyezett a KÖVIZIG. Az eredmény nem hozta meg a várt eredményt. Ezt követően a több száz méter mély fúrások sem hoztak eredményt. Míg azután egy szomszéd megyei példa nyomán olyan felsőbb rétegekkel is megpróbálkoztak, amely a szécsénkei völgyben végre meghozta a várt sikert: három kút helyét sikerült kijelölni, a kutak hozamát kitapasztalni. Az egyik csekélyke mennyiségű vizet nyújtó kutat aknakúttá építették ki, ez a sekély mélységű fúrásokból származott. A három másik kutatófúrásból kb. 46, 36 és 49 m talpmélységű sekély mélységű fúrt kutak kialakítását tartották célszerűnek. A kutak napi hozama ötszáz köbméter körüli volt. Ehhez tartozik, hogy a pontos számítások, megfelelő becslések alapján kimondható volt: a község egyéni fogyasztói (családjai) napi csúcsfogyasztással is mintegy 250 köbméter vizet igényeltek. Az akkori Nógrád megyei KÖJÁL vegyelemzése alapján a termelt vizet csak előzetes vastalanítás után használhatták fel ivóvízként. A falu ellátásához szükséges tervezéshez a geodéziai és talajmechanikai munkákat a Nógrádi Szénbányák Földtani és Földmérési Irodája készítette el.

Ami a beruházást, a falu lakóinak hozzájárulását, azaz a vízműtársulást illeti: minden korábbinál nagyobb költség vállalását jelentette a kövesdieknek a jó ivóvíz megszerzése. Valamennyi érintett 74,2 %-a döntött úgy: kell a társulás, vállalja a ráeső nem kis összeg tíz esztendőn belüli kifizetését (ami 17 ezer forintot jelentett akkor). 1982. augusztus 20-án - az augusztus 16-ai üzembehelyezést követően - átadásra került a törpevízmű. A beruházás összköltsége 18,5 millió Ft volt, amely 12 km-es hálózat kiépítését jelentette a faluban. Többmilliós hozzájárulást vállaltak a szinte egyedülállóan magas számú, - a viszonylag alacsony lélekszám ellenére - a községben működő üzemek és vállalatok, telephelyek is

A vízmű kialakításának fontosságát mutatta, hogy a községi kutak mintegy kétharmada rossz minőségű vizet adott. 1980-ban például a megye településeinek zömében (52 faluban) egyetlen egy jó ivóvizet adó kút sem volt az egyre terjedő és erősödő nitrát-tartalom emelkedése miatt.

1982-ben bevezetésre került az intézményes szemétszállítás, valamint egy iskolai autóbuszmegálló-váró létesült. A falu 1983-ban több mint 9 millió forinttal gazdálkodott (a Községi Közös Tanács közigazgatási területén belül.)

Utak korszerűsítése 353 ezer Ft
Közvilágítási díjak 620 ezer Ft
Szemétszállítás 200 ezer Ft
Egészségügyi ellátás 700 ezer Ft
4 óvoda működtetése 1 millió 751 ezer Ft
Oktatás (iskolák) 5 millió Ft
Művelődési házak, könyvtárak, stb. 1 millió 500 ezer Ft
Sportegyesületek, szervezetek 70 ezer Ft

Nógrádkövesd székhely községként funkcionált. Ipari jellegű településként említették, jelentősebb ipari üzemei voltak 1987-ben: a Kőbánya Vállalat Nógrádkövesdi Üzeme, az Egri Közúti Igazgatóság Aszfaltkeverő Telepe, a Budapesti Közúti Igazgatóság egysége, a Magyarnándori Állami Gazdaság III.sz. Kerülete, az Aszód-Balassagyarmati vonal MÁV vasúti csomópontja.

Becske, Galgaguta és Szécsénke társközségek inkább mezőgazdasági jellegű települések voltak. 1987-ben a munkaképes korú lakosság nagyobb része helyben dolgozhatott, az ingázó dolgozók száma mintegy 600 fő volt. 1982-től 1987-ig a közigazgatási terület lakóinak száma több mint 100 fővel csökkent.
Nógrádkövesd a levegő szennyezettsége terén, egészen a 2000. évig a Kőbánya Vállalat, az Aszfalt keverő telep, a KPM emmóziós anyagának készítése következtében megyei viszonylatban is a veszélyeztetett települések közé tartozik.

 

 

A kőbánya megalakulását követően, a XX.század végéig üzemelt a faluban a feldolgozóüzem. 1925-ben nyitották meg a Pest-Nógrád megye Rt. tulajdonában lévő, szandai Péter hegyben lévő andezit kőbányát. A követ Nógrádkövesdre fa állványú kötélpályán szállították, a megrendelőknek vasúti vagonokban juttatták el.

1948-ban kezdték el megépíteni Nógrádkövesden a kőbánya feldolgozó telepét a Galga patak két oldalán a vasútállomással szemben, amelyet 1952-ben fejeztek be, és ezzel elkezdődött a nagyüzemi kőfeldolgozás és egyben a por és a zaj termelése is.

1948-ban nyitották meg a Szent Péter hegyben a kőbányát, Szovjet mérnök, Vladimír Kicenko irányításával. A berceli Fogacs hegyben is ekkor mérték ki a bánya területét 3 mérnök és 12 segédmérnök segítségével. Kiépítették a vasállványú kötélpályát, amely Nógrádkövesdre vezetett. A szandai Péter hegyről is kiépítették a hasonlóan vasállványú kötélpályát.

A kőbánya neve többször változott. ÉM 2.sz Kőbánya Vállalat, Pest vidéki Kőbánya Vállalat „ÉSZAKKŐ” Pest vidéki Kőbányák Tarcal központtal.

A szervezeti felépítés is változott. A legnagyobb szervezeti kiterjedés az 1970-es években volt, amikor a nógrádkövesdi központhoz tartozott a nógrádkövesdi üzemen kívül a szobi, a leányvári, a sóskúti, és a keszegi, valamint a visegrádi kőbánya üzem is.

1969-ben a KZ törő és osztályozó beruházása készült el. 1974-ben történt a kötélpályák felújítása, a Túr-retúr rendszer kiépítése, melyet a Dorogi Szénbányák Vállalata végezte.

 

A nógrádkövesdi kőbánya üzem telepén Z, NZ, KZ és ezen belül a 0/5, 5/12, 12/20, 20/35 stb. szemszerkezetű kő előállítása volt lehetséges. 1976-ban egy nap, azaz három műszak termelése 2760 t körül mozgott, abban az esetben, ha nem történt meghibásodás a termelő eszközökben, és az időjárás is kedvező volt.

Az elszállított követ utak, hidak, vasút, házak építéséhez használták és használják föl ma is.

 

A Pest Környéki Kőbányák Kft. jogelődje a Közép-magyarországi Kőbánya Vállalat volt, amely, önálló vállalatként 1986-tól négy kőbányát üzemeltetett. Termelése az 1980-as évek végére visszaesett az út-és vasút építési munkák elmaradása miatt kőigény csökkenés következtében. A csökkenés mértéke nem egyenlően oszlott meg a bányák között, a termelési telephelyek termékei iránt fellépő változó keresletnek megfelelően. Az 1980-as évek második felében, az építőiparban hosszan tartó hanyatlás állt be. A Közép-magyarországi Kőbánya Vállalat kritikus helyzetbe került. Saját forrásból nem tudta megújítani eszközállományát. Sorsa a külföldi tőke bevonása nélkül megpecsételődött volna. A csődhelyzet elkerülésére a vállalat leányvári üzemét, amelyben mészkőtermelés folyt, 1990-ben svájci-magyar vegyes vállalat vette át. 1991. augusztus 1-jével emelt tőkéjű vegyes vállalati formában, 215 millió Ft-os alaptőkével alakult meg a Pest Környéki Kft., amelyben a Hamberger GmbH 30%-os tulajdoni részhez jutott. A Pestkő Kft. tőkeemelés utáni jegyzett tőkéje ekkor 313 millió Ft-ra módosult. A Hamberger GmbH anyavállalata azonban 1996 elején csődbe jutott. A Kft-t 1996. áprilisában az ALTERRE Kft. mint a COLAS-csoport tagja, vásárolta meg, és a történet írásának időpontjában is főtulajdonos. A jelenlegi tulajdoni hányada 99,3%. Ekkor adta el a Kft. a profil tisztítás érdekében a sóskúti mészkőbányát.

A társaság három bányatelkének ásványvagyonát az1998. december 31-i állapot szerint iparilag Szobon a Csák-hegyben mintegy 35 Mt, Nógrádkövesden a Szent Péter-hegyen és a Fogacs-hegyen 32 Mt termelhető ki. A gazdasági környezet alakulása és a piaci értékesítési lehetőségek függvényében a kitermelhető ásványvagyon növekedhet. Jelenleg a két bánya működése meghaladhatja az ötven évet.

 

A PESTKŐ Kft. a hazai építőkő termelésből mintegy 15%-ban részesedik. A termékeinek legnagyobb részét Budapesten, a többit Pest és Szolnok megyében értékesíti. A bányák 1998-ban 702 kt zúzott kővel látták el a megrendelőket. Az 1997-ben épült M5-ös autópálya Kecskemétet elkerülő elkerülő szakaszának építéséhez 110 kt osztályozott zúzottkövet szállítottak el e két üzemből. A vasútépítésre adalékanyagként a Göd-Vác közötti pályafelújításhoz 30 kt használtak fel különböző termékeinkből.

A közlekedési létesítmények területén az új útépítéseken kívül az útfenntartási munkák egyre jelentősebbé válnak. Az itt alkalmazott vékony aszfaltszőnyeg technológiához a felhasználók a kisebb szemcséjű (szűkebb frakciókra osztályozott, nagyobb tisztaságú és jobb kőzetfizikai tulajdonságokkal rendelkező) kőzúzalékot igénylik. A technológiai adottságok folyamatos módosításával lehet biztosítani.

 

 

 

 

Hatékonyság növelő és a minőség javító beruházások. A fő tulajdonos COLAS-csoport nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, mint az útépítés, mind a kőbányászat területén. Magyarországon az elsők között az ÉSZAKKŐ Kft-t vásárolták meg 1991-ben. A COLAS-cég szakemberei – a birtokba kerülés után – azonnal intézkedtek a még meglévő műszaki hiányosságokat megszüntető fejlesztésekről. 1996. II. félévében és 1997-ben a nógrádkövesdi és a szobi bányaüzemben a szűkített frakciójú termékek előállításához szükséges gépek vásárlásához 108 millió Ft-ot használtak fel. A végrehajtott fejlesztésből a nehéz fizikai munka kiváltásával létszám megtakarítás is adódott. A jelentősebb hatékonyság növelő és minőség javító fejlesztések a következők:

 

- komplett minőség ellenőrző laboratórium kialakítása,

- a nógrádkövesdi üzemben batározó kalapács üzembe helyezése,

- öt nagy teljesítményű vibrációs adagoló szalagmérleg beállítása a két üzemben,

 

A technológiai-technikai fejlesztéseket a fogyasztói igényekhez alkalmazkodva és az EU környezetvédelmi előírásainak betartása érdekében tovább folytatták. A társaság nógrádkövesdi bányaüzemének törő- és osztályozó műve most Nógrádkövesd község középpontjában van. Az üzemben jelenleg még a hagyományos, az 1950-60-as években kialakított technológiai sor üzemel. Ez a technológia nincs ellátva korszerű por- és zajvédelmi berendezésekkel. A vízpermetezéses porlekötéssel, a zajcsökkentő gumirostákkal és bélés lemezekkel igyekszik megfelelni az egészségvédelmi előírásoknak. Az üzem működési rendszerének felülvizsgálata folyamatban van. Három fejlesztési változatban vizsgálták a korszerűsítés lehetőségét. Olyan álláspontra jutottak, hogy a technológiai rendszer felújítása többe kerülne, mint korszerű új technológiai gépsor telepítése. A nagyobb ásványi nyersanyag vagyonnal rendelkező berceli Fogacs hegyi bányában.

 

A vasút Nógrádkövesd és Magyarnándor közötti szakaszán található a becskei alagút. Régebben az alagút közelében állt a Becske-felső elnevezésű megállóhely, de ezt idővel megszüntették, majd el is bontották. Az alagút – mint ahogy a vasút – építésében is részt vettek kövesdiek és környékbeliek. Ép állapotának megőrzése fontos volt a háborúk idején is, egy esetleges megrongálódása az egész vasútvonal forgalmára kihatott volna. Őrzése nagy jelentőséggel bírt azért is, mert az erdős, hegyes terepen a katonai hatóságok tartottak egy esetleges ejtőernyős akciótól is. 1944. október közepéig az alagútnál honvédségi őrszakasz teljesített szolgálatot, azonban a hadi helyzet gyors romlása miatt ezt a szakaszt is a frontra irányították.Az alagút őrzése a kerületi honvédség, illetve katonai körzetparancsnokság egy leventékből toborzott „karhatalmi századot” szervezett s állított szolgálatba. Természetesen ezek a 17-19 éves fiúk, akiket a környező falvakból szedtek össze, nem képeztek egy ütőképes katonai egységet. Fegyverzetük is tulajdonképpen csak négy puskából néhány doboz lőszerrel, s néhány kukoricagránátból állt.

 

Egy, a Központi Statisztikai Hivatal Nógrád Megyei Igazgatósága által, 1987-ben kiadott összegzés szerint Nógrádkövesd is a relative elmaradott térségek közé tartozott Nógrád megyében. 1987-ben e települések közé, az akkori Nógrád megyei Tanács szerint: 35 község tartozott, amelyeket két térségbe soroltak, 20 a megye déli-, 15 pedig a megye nyugati térségét jelentette. A két Nógrád megyei térségre jellemzők voltak a következők:

- aprófalvas településszerkezet,
- a népesség elöregedése,
- magas ingázási és elvándorlási arány,
- munkaalkalmak, foglalkoztatási lehetőségek hiánya,
- fejletlen lakossági infrastruktúra,
- közlekedési peremhelyzet.

Az akkori országos viszonylathoz képest e két térségre nem vonatkozott egyértelműen a kedvezőtlen természeti adottság kritérium. Az elemzés szerint a keresők 34,2 %-a talált helyben munkát, még megyei átlagban 57-, az ország hasonló térségeiben élőknek pedig 58%-a. Tehát a két térségben a 15.319 fő aktív keresőjéből több, mint 10 ezer fő naponta ingázott a munkahelye és lakóhelye között. (Összefoglaló adatok találhatók a mellékletben.) l990-t megelőzően minden településen rendezvényt tartottak „a munkásosztály nemzeti ünnepe” alkalmából. Ezeken a rendezvényeken, majálisokon a környező falvak, települések üzemeiben, intézményeiben dolgozóknak kellett részt venniük. A majálisok általában egész napos programmal szórakoztatták a résztvevőket: az ünnepi műsort, megemlékezést követően szórakoztató műsorokat, előadásokat mutattak be, sportprogramok is lehetőséget kínáltak a jelenlévőknek. A műsorok, előadások megtartásához színpadra is szükség volt, ezt általában pár nappal a program előtt készítették el: ideiglenes színpadot készítettek. Ennek megoldására Nógrádkövesden 1988-ban szabadtéri színpad épült szilárd burkolattal és talapzattal. Nógrádkövesden a ’90-es évek első felében nem volt majális.

A '90-es évek második felében viszont újra rendeztek programokat, először Nógrádkövesden, majd a környező településeken is, felváltva. 1995-től a házakat a korszerű gázzal fűtik. A telefon ellátottság jó, a MATÁV 1995-től minden igénylőnek tud vonalat biztosítani – analóg illetve digitális (ISDN) minőségben is. Kövesd népessége 1990-től 2000-ig alig változott. Az 1995-öt követő öt évben a születések száma is megállt és növekedett a háromgyerekes nagycsaládok száma. Az egy háztartásban élők átlagos száma 3,11 fő volt 1999-ben. A település lakosságának 41 %-a tartozott a munkaképesek korosztályába 1998-ban. Az aktív dolgozók 60 %-a helyben találta meg a megélhetéshez szükséges munkahelyet. A településen jellemző a másodgazdaság jelenléte. A növénytermesztés és az állattenyésztés saját célra történik. A kisvállalkozók száma elenyésző, a szolgáltatási terület még nem telített. A lakosok 28 %-a 8 általános iskolát végzett, 31 százalékuk szakmunkás és 5 százalékuk rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a többi szakképzetlen. A 2000. évben befejeződött a szennyvízhálózat kiépítése is. Nógrádkövesd határától két kilométerre ered a Galga patak, amelynek szabályozási munkálatai 1995-ben fejeződtek be. Nógrádkövesden torkollik a Galgába a Halyagosi- ér, amely a falu Legénd irányába eső határában ered.


A község szívében található a Barcza-kastély, melynek parkja természetvédelmi terület. Úgy tartják, hogy a kastély egyik tulajdonosa volt egy angol nagykövet. Valószínűleg Barcza Györgyről lehet szó, akiről hosszan megemlékezik az 1978-ban megjelent dokumentumkötet a Magyar-brit titkos tárgyalásokról a háború alatt. Mindez az 1940-es években történt. A sziráki születésű Horváth Ferencné Kaluzsa Julianna egyike azoknak, akik a kastélyban szolgáltak. Ő így emlékezett a kastély lakóiról: „Itt elsősorban Barcza felesége élt, a követ ritkán fordult meg Kövesden, tulajdonképpen válás nélkül külön éltek.”


Barcza Györgyről (Nagyabonyi Barcza Györgynek is hívták) annyit lehetett még megtudni, hogy1888-ban született, titkos tanácsos, kamarás volt, valamint rendkívüli követ. 1939-ben meghatalmazott miniszter lett, a Máltai Lovagrend tisztje. A kastély körül létesített parkban, a fák alatt található egy hasított kőtömb.

 

 



Itt vagy: Településtörténet